Úgyis nagyon dívik mostanában a Horthy-kultusz fideszes körökben, érdekes párhuzamokra lel az ember az akkori kormányzó szülőfaluja és a mostani miniszterelnök “Felcsútja” között. Hatalmas pompa, minden megépül, mindenben elsőbbséget élvez.
A részleteket a Hvg.hu cikkéből ismerhettük meg. Meglepően sok párhuzamot találni, de tán annyira nem is meglepő.
Örömünnepet ült 1933 júniusában a Szolnok megyei Kenderes: az alig négyezres lélekszámú falu központjában gőz- és kádfürdőt avattak. A nagyszabású ceremóniára invitált vármegyei, járási vezetők és a szomszéd települések elöljárói levegőt sem kaptak a sárga irigységtől, amikor megpillantották a patinás budapesti Szent Lukács fürdő építész alelnökének tervei alapján készült épületet. A „kiemelkedő jelentőségű” eseményt – mondhatni szokás szerint – megtisztelte jelenlétével a helybeliekre „édesatyai ragyogással tekintő” Horthy Miklós kormányzó, aki rövid beszédében afölött örvendezett, hogy szülőfaluja megint előrelépett, majd „változhatatlan jóindulatáról” biztosította a kenderesieket.
Noha Horthy leginkább a nyarakat töltötte – a kormányzói mitológiagyártásban élenjáró írófejedelem, Herczeg Ferenc szavaival – a „nyugodt családi fészekben”, a faluban az 1930-as évek közepére párját ritkító infrastruktúrát alakítottak ki. 1925-ben orvosi rendelő, egy évvel később a régi katolikus iskola helyén barokk cikornyákkal díszített, korszerű – a soproni Isteni Megváltó lányai rend kezelésébe tartozó – zárdaiskola épült. Újabb két évre rá, nem messze a Horthy-kastélytól, minden technikai újdonsággal ellátott postahivatal kezdte meg működését, ennek költségeit – a kiemelt fontosságú beruházásra tekintettel – az államkincstár fedezte, ugyanúgy, ahogy évekkel később a falun átvezető 4-es főút új nyomvonalának építését is. 1928-ban a reformátusok is megkapták korszerű, öt tantermes iskolájukat, és ugyanabban az esztendőben a megye villamosítási programjának első köréből még véletlenül sem felejtették ki Kenderest: az 1940-es évek elejére a község minden házába bevezették az áramot, s 1931-től, a hat évvel korábban fúrt artézi kúthoz csatlakoztatva, víz- és csatornahálózatot hoztak létre.
Politikai berkeken kívül is köztudomású volt – Horthy minduntalan hangot is adott neki –, hogy szenvedélyesen ragaszkodik szülőfalujához és „kisded népéhez”. Legalábbis ekként fogalmazott 1926 júniusában, amikor Kenderes lakossága a vasútállomáson hatalmas üdvrivalgással köszöntötte a „megérdemelt pihenésére hazaérkező” urát. A kormányzó jó marketingesnek bizonyult akkor is, amikor a vasárnapi istentiszteletekre rendre „elfelejtette” magával vinni a zsoltároskönyvét. Ezért aztán valamelyik fiatal menyecskétől kért kölcsön egyet, s az így kiválasztott leány bizton számíthatott a lapok közé csúsztatott kisebb-nagyobb címletű bankjegyre. De rebesgették azt is, hogy Horthy kabinetirodájának munkatársai szigorú utasítást kaptak arra, hogy kezeljék soron kívül a Kenderesről érkezett kérelmeket vagy beadványokat.
Nehéz eldönteni mindezek ismeretében, hogy a Horthy iránti rajongó megnyilvánulások mennyire voltak spontánok, illetve megrendeltek. Az viszont tény, hogy a kenderesi csinnadrattának nem volt se szeri, se száma. Amikor például a kormányzó – a már említett fürdőavatás után néhány nappal – otthon ünnepelte 65. születésnapját, az évforduló előestéjén a helybeliek mindent elkövettek, hogy az eseményt emlékezetessé tegyék számára. A házak ablakait és a kirakatokat – az MTI híradása szerint – „nemzetiszínű villamos izzókkal” világították ki, de volt tisztelgő szerenád és községházi köszöntő is. Ezeket az ugyancsak fényárban úszó postahivatalra szerelt hangszórók közvetítették a kívül rekedt tömegnek. Későbbi jeles alkalmakkor pedig már a magyar légierő hajtott végre díszrepülést a kis település fölött. Az újságok és a rádió jóvoltából nemigen akadt olyan honpolgár, aki ne tudta volna, hogy hol is található „Horthyfalva”. Viszonyítási ponttá Kenderes 1936-tól lépett elő. Attól kezdődően az Országos Meteorológiai Intézet jelentéseiben visszatérően szerepelt, hogy a községben mennyi jégeső esett, hány fok várható, vagy éppen milyen erős szél fúj.
A kormányzóné barokkos ízléséhez igazodó hivatalt 1942 októberében adták át rendeltetésének, minden előzetes költségvetést messze túllépve. A pluszkiadások jelképes részét a stílust diktáló Horthy família vállalta ugyan magára, de a többit a község – magát végképp eladósítva – kölcsönökből fedezte. Ugye ismerősnek tűnik a történet?
